Prológus

..."Csak egy ártatlan tettnek véltem,hiszen nem történhet belőle baj." - Gondoltam én miután elfogyasztottuk a barátaimmal együtt  a drogot. Minden olyan mulatságosnak tűnt. Abban a pillanatban,nem is tudtam arra koncentrálni,hogy majd vissza kell szállítanunk a drogbárónak. Több tonnányit szállítottak hozzánk,ami a mi felelősségünk volt. De nem csak árultuk ,a csempészés mellett mi is belekezdtünk a drogozásba. Egyszerűen ellenállhatatlan volt. Muszáj volt kipróbálnunk.
 Nos,mint ahogy az szokott lenni,mi is a rabjai lettünk. Mindenünket oda adtuk volna ,hogy droghoz juthassunk. Néha talán túl sokat is. Az egyik tag életébe került.Mocskos dolgokat műveltek vele,megkínozták. Talán jobb neki hogy már nem lehet az élők sorában,hiszen annyi kínzás után mindenki inkább a halálért könyörög, mint hogysem a életért. Azóta viszont már több társunk is eltűnt. Napokig kerestük őket viszont sosem lettek meg. A legjobb barátnőmet vesztettem el,mikor úgy döntött hogy elhagyja a bandát. A ravaszt meghúzva,Ő volt az első aki elfordult. Soha sem tudott volna valakit megölni,velünk ellentétben. Mi gyilkosak voltunk. Ezért is lépett le. Utolsó szavaiként csak annyit mondott hogy még látni fogjuk,de ezt Ő is tudja hogyha egyszer belépett az egész életét kísérteni fogja,még ha nem is ölt meg senkit. Viszont egy valaki  mindig is főnökösödő típus volt ,nem bírta leviselni hogy nem Ő ülhet Denis irodájában... Azon az estén a barátnőm nagyon rossz döntést hozott, ugyan is ha nem tette volna talán még ma is élne.  Ez viszont egy olyan dolog amit soha nem tudsz levakarni magadról. Ez az életed része. Nem menekülhetsz előle...